EDZŐK

"A sport belülről fakadó szeretete kétszer olyan fontos, mint a képességeink javítása." (Csíkszentmihályi Mihály)

Marsó Barna vagyok, terepfutó, TRX és triatlon edző, házas, 2 gyermek boldog édesapja, tihanyi lakos!:)

A sport és a Balaton mindig is az életem részei voltak! Már gyerekkoromban éreztem, hogy a sport által több lehetek, mert nevel és megajándékoz az élet minden területén. Ezt az érzést szeretném, mint edző továbbadni a gyerek-csoportjaimnak. A felnőtt edzéseket természetesen más célok vezérlik: az egészség, fittség és forma karbantartása és fejlesztése áll középpontban.

Story of my / Gyermekkori sportélményeim, amik meghatározták életem

Hálás vagyok szüleimnek, mert segítettek szárnyat növeszteni és hálás vagyok edzőimnek, mert kis palántaként neveltek és odafigyeltek rám.

Szüleim már kisgyermekként úszás edzésekre járattak a siófoki Korányi utcai tanuszodába, ahol Király Johanna úszóedző növendéke lehettem. Fontos az úszás, ha valaki a Balaton partján él; pláne ha az orvosok is azt tanácsolják, mert történetesen csúnya asztmás köhögésem volt akkoriban. A mindennapos edzések korán megszokottá váltak, aminek eredményeként versenyek alkalmával sokszor állhattam a dobogón. Többször úsztam át a Balatont (Nem emlékszem a legjobb eredményemre, de 2001-ben 01:43:10 volt.) és az Öblöt (1:08:50) Az úszás az állóképességemet kiválóan megalapozta, az asztmás köhögésem megszűnt és más sportágakban is jól szerepeltem, rendszeresen jártam iskolai diákolimpiákra, versenyekre. Mezei és utcai futóversenyeken, majd mindig dobogón végeztem! :)

Sportágat váltottam és jött a futás korszaka, ahol az iskolánk atlétika edzője Pajor Sándor iránymutatásai szerint dolgoztunk és hajtottuk magunkat a győzelmek felé. Mindig jóérzéssel idézem fel ezeket az emlékeket, az edzések hangulatát, a rendszeresség kötöttségében megélt végtelen szabadságot, a vidámságot, az elkötelezettséget...

Az általános iskola utolsó éveiben, 7. és 8. osztályban ismerkedtem meg a kerékpár sporttal és az akkor alakuló (1988.) siófoki csapatnak lettem versenyzője. Ezekben az években rendszeresen tekertem át Siófokról Tihanyba a kis házunkhoz; hol a rövidebb kompos 15 km-t, hol a kerülős 60 km-t választottam.

Youth spirit / Ifjúsági sport éveim

Gimnáziumi éveimet a sport terén két alapvető motívum határozta meg, a végtelenség élményének megtapasztalása és a határok folyamatos felszámolása. Ezeket a tudat alatt működő drive-okat, igényeket, mint valamiféle szükségleteket csak a hosszútáv sportok tudták csillapítani. És igen, erre van szüksége az ifjúnak, hogy magabiztosságot, erőt és tartást tudjon meríteni, a hétköznapi kudarcok, csalódások leküzdése ellen.

De küzdöttem csapatban is! Gyönkön, a Tolnai Lajos Gimnázium kézilabda csapatát erősítettem, szerezve szép emlékeket Farkas Attila és Tuba Gyula tanár uraknak. Nem voltunk a legjobbak, de mindig 200%-on hajtottunk. Emellett természetesen korosztályos megyei futóversenyeken több ízben szerepeltem eredményesen.

Ebben az időszakban vette kezdetét a montizás is. Scott Boulder (1992-es) típusú álombringámmal néhány év alatt több ezer kilométert túráztam. Volt hogy vasárnaponként otthonról megpakolt bringával, Siófokról a kollégiumba Gyönkre (85km) tekertem és pénteken pedig vissza. Ekkor váltam igazán a túrázás szerelmesévé.

Labyrinth of life / Felnőtt sport - tömegsport - amatőr sport

Az iskola évek után, az önállósodás műveletébe belebonyolódva lassan eltávolodtam a versenysportoktól. De titkon éreztem, hogy küldetésem van ezen a területen, és türelemmel vártam a jelre.

A jelek egyikét intő jelként kaptam édesapámtól, mikor már 100 kg felé jártam. Nemes egyszerűséggel megállapította: "Fiam, dagadt vagy!" Kijelentése letaglózott! :D Nem voltam veszélyesen megkerekedve, de már éreztem hiányát a mozgásnak, viszont semmi motivációm nem volt, hogy elhagyjam a komfortzónámat. Majd Saci is támogatott, hogy kezdjek el sportolni. Tihanyi barátaim hívtak focizni és azóta is (2005) egy héten egyszer mindig összejövünk. Hosszú évekig az általános iskola kis tornateremben játszottunk végkifulladásig. A baráti foci terén dimenzióváltás akkor történt, amikor elkészült (2015) a műfüves pálya az iskola udvarán. "Keddi foci" csapatunk évek óta eredményesen szerepel sportnapokon, falunapok meccsein.

2006-ban újra elkezdtem futóversenyekre járni. Átértékeltem helyzetem: A profi sport már messze járt, de amatőr sportolóként még arathatok babérokat, gondoltam. Nekiálltam róni tudatosabban a kilométereket. Többnyire terepen futottam, hiszen Tihany ideális a terepfutáshoz, de az aszfaltot sem kíméltem. Az úszógumim aránylag gyorsan leeresztett, és futás közben jókat meditáltam. Munkahelyi stressz oldásához nagyon jól jött a változatos terepfutás. Első maratonomat 2008-ban futottam Budapesten (3:48:29), azóta is 4 órán belül vagyok, de jobbat még nem teljesítettem. (Lehet, hogy majd idén! Tudom, hogy a 3:30 nem lehetetlen! :) )

The Show Must Go On / A Versenyszervező énem

Száger Péter barátom révén érkezett a másik jel, hogy küldetésem teljesítsem!

"Te, Barna! Rendezzünk futóversenyt Tihanyban!" mondta (2007.) És a magasztos tervek és célok elérése érdekében 2008-ban új élettel töltöttük fel a Balaton-felvidéki Aktív Szabadidő Egyesületünket.

Megvizsgáltuk a félsziget terhelhetőségét, kapacitását és ezen értékek mentén dolgoztunk több sportprojekten, melyeknek elemei voltak a sportrendezvények, futóversenyek, teljesítménytúrák. (SzépBalaton Félmaraton / Sajkod, Kecskeköröm Terepfutás / Belső-tó part, Csillagösvény Teljesítménytúrák / Családi Szabadidőpark)

2010-ben minden megváltozott! Megszűnt régi munkahelyem és egyik állásból a másikba kapaszkodtam, estem. Próbáltam lábon maradni. Kész egzisztenciális zsákutcába kerültem. Végül megállapodtam.

Mindent úgy alakítottam, hogy mellette legyen lehetőségem sporttal foglalkozni, mert rájöttem, hogy ez az életem!

2014-ben indult új barátokkal, új lendülettel a Tihany Xtreme korszak, amiből 2017-ben kiléptem és tiszta vizet öntve a pohárba kezdtünk el dolgozni a Tihany Sport és Szabadidő Egyesülettel megannyi szabadidősport programon, köztük a Tihany Cross és Trail versenyeken.

Mindenki edzője - Every workout counts

2012-ben kezdődött edzői pályám, ekkor kezdtem el foglalkozni 8-10 kisiskolás gyerekkel. Heti edzésmunkánk két futóedzésből és egy futóspecifikus gimnasztikából állt. És mivel lehet legjobban a sport szeretetének és a mozgás igényének kis magvait elültetni a gyerekekben? JÁTÉKKAL! :) Ezért edzéseinket millióféle fogócskával és játékkal színesítettük. Ma többen közülük jól teljesítenek más sportokban is!

2013-ban a Pannon Egyetemen elvégeztem a triatlon edzői, sportoktatói képzést, ezután indítottam el az úszás oktatásokat a Club Tihany uszodájában.

2016-ban találkoztam a TRX-el, amibe azonnal beleszerettem, mert nem találkoztam ennél hatékonyabb sporteszközzel! Lenyűgözött a TRX-ben rejlő számtalan edzésvariáció és az általa kínált eredményes fejlődének dinamikája, amit természetesen magam is tapasztaltam. Ezért elvégeztem a TRX edző képzést Budapesten, az R-MED Akadémián és ettől kezdődően lelkesen felnőtt csoportokat is edzek.

2018-ban indult be igazán közösségi futás sorozatunk. Minden évszakban, minden napszakban, valamikor terepre, valamikor aszfaltra hívjuk a futókat, mert Tihanyban futni mindig élmény! Közel a Balaton, közel az erdő és a rét, ezek által közelebb érezhetjük magunkat a szabadsághoz, amit a futók többsége keres! Tihany, ezért is a futók paradicsoma!

A sport által többek lehetünk, mert jótékonyan kihat az élet minden területére. Megajándékoz önismerettel, céltudatossággal, erővel, kitartással és egészséggel!

Gyere és tarts velünk edzéseinken!

Kövess bennünket facebook-on és gyere el eseményeinkre!


Marsó Sarolta vagyok, terepfutó, nordic walking edző, házas, 2 gyermek boldog édesanyja, tihanyi lakos!:) 

Az én sztorim sokkal rövidebb lesz, mint Barnáé :) Feltöltés hamarosan...